Tegnap kiscsaládom tagjai megbeszélték, hogy valószínűleg azért vagyok olyan sűrűn beteg, mert nem adom át az energiámat. Mikor furcsán néztem Anyci felvilágosított, hogy azt mondtam, minél többször adok át másnak energiát annál többet kapok. Ha nem adok, akkor nem is kapok. Nem nagyon tudtam mit mondani az érvelésre, csak elgondolkodtam rajta. Szerintem nem az energiával van a legnagyobb problémám, hanem a világhoz való mostani hozzáállásomon.
Év elején volt egy vírusos megbetegedésem, amit a szabadságom alatt kúráltam ki. Ez valami járvány volt, legalábbis én a rádióban hallottam róla: magas lázzal és izomgyengeséggel járt, melyet mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül 3 nap alatt ki lehetett feküdni.
Április 2-4-e között voltam náthás, ez jól jött, mert az autót műszaki vizsgára kellett vinnem, és ezért nem kellett külön szabadnapot kivennem péntekre, és csütörtökön volt Sándor bácsi temetése.
Július elején elég sokat túlóráztam, akkor voltam két napot a „kamionparkolóban” és a munkám sem volt elég kielégítő, - be kellett segítenem másoknak – úgyhogy azt vettem észre, hogy árpa nőtt a jobb szememre. 11-én (pénteken) orvoshoz mentem, akivel 16-ig (szerdáig) írattam ki magam. A kollégám éppen szabadságon tartózkodott, így három hétig egyedül tartottam (volna) a frontot.
Szeptember elejére szabadságot terveztem be, de ez nem valósult meg, így amikor 18-án megfáztam (nagyon kicsi nátha volt) szintén otthon maradtam két munkanapot. Vasárnap vettem észre, hogy az árpa kiújult. Kedden az orvos egész hétre kiírt.
Még a náthás időszakomban több beutalót adott a körzeti, így ezekre szintén betegszabadságot vettem ki (3 napot) október 8-10-e között.
A legutóbbi megfázásom most volt, a múlt héten, keddtől péntekig (25-28) maradtam otthon. Arra a hétre különben is terveztem szabadságot, amit így nem kellett kivennem.
Amint az összefoglalást átnéztem megállapítottam, hogy ezek a betegségek igazából szabadságpótlók voltak. Mindig aggódom, hogy elfogy a szabadság, ezért inkább beteg leszek, hogy ne kelljen kivennem. Egyedül az árpára nem találok kellő magyarázatot. Mivel nem rövidlátásról, vagy távollátási problémáról van szó, ezért nem tudom, hogy miért gyullad be a szemem.
Év elején volt egy vírusos megbetegedésem, amit a szabadságom alatt kúráltam ki. Ez valami járvány volt, legalábbis én a rádióban hallottam róla: magas lázzal és izomgyengeséggel járt, melyet mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül 3 nap alatt ki lehetett feküdni.
Április 2-4-e között voltam náthás, ez jól jött, mert az autót műszaki vizsgára kellett vinnem, és ezért nem kellett külön szabadnapot kivennem péntekre, és csütörtökön volt Sándor bácsi temetése.
Július elején elég sokat túlóráztam, akkor voltam két napot a „kamionparkolóban” és a munkám sem volt elég kielégítő, - be kellett segítenem másoknak – úgyhogy azt vettem észre, hogy árpa nőtt a jobb szememre. 11-én (pénteken) orvoshoz mentem, akivel 16-ig (szerdáig) írattam ki magam. A kollégám éppen szabadságon tartózkodott, így három hétig egyedül tartottam (volna) a frontot.
Szeptember elejére szabadságot terveztem be, de ez nem valósult meg, így amikor 18-án megfáztam (nagyon kicsi nátha volt) szintén otthon maradtam két munkanapot. Vasárnap vettem észre, hogy az árpa kiújult. Kedden az orvos egész hétre kiírt.
Még a náthás időszakomban több beutalót adott a körzeti, így ezekre szintén betegszabadságot vettem ki (3 napot) október 8-10-e között.
A legutóbbi megfázásom most volt, a múlt héten, keddtől péntekig (25-28) maradtam otthon. Arra a hétre különben is terveztem szabadságot, amit így nem kellett kivennem.
Amint az összefoglalást átnéztem megállapítottam, hogy ezek a betegségek igazából szabadságpótlók voltak. Mindig aggódom, hogy elfogy a szabadság, ezért inkább beteg leszek, hogy ne kelljen kivennem. Egyedül az árpára nem találok kellő magyarázatot. Mivel nem rövidlátásról, vagy távollátási problémáról van szó, ezért nem tudom, hogy miért gyullad be a szemem.
