Még februárban meglepett a Húgom azzal, hogy olyan lehetőséget biztosított, amire még álmomban sem gondoltam. Az Operettben azt a bemutatót nézzük meg, amelyiket csak akarjuk, akár mindet. Imádom a színházat, de az utóbbi időben alig-alig jutottam el, minden másra inkább áldoztam (könyvek, mozi) és születésnapomra is tárgyakat kérek és kapok, mint eseményeket.
Utoljára a Madáchban jártam a barátnőm meghívására – beugróként. A volt egyszer egy csapat című darabot néztük meg. Semmit sem tudtam az előadásról és ez tökéletes is volt, mert ha ismertem volna a tartalmát, lehet, hogy el sem megyek, mert utálok nyilvános helyen bőgni. (Az otthonom magányában is, de ez néha elkerülhetetlen és van, amikor jól is esik – papír zsebkendős filmeket is szigorúan egyedül vagy sötétben, az utolsó percekben ki-kisurranva nézek.)
Az utóbbi három hónapban így láttam: Menyasszonytánc (félig), Mozart, Szépség és a Szörnyeteg, Rómeó és Júlia, Vígözvegy, Marica grófnő, Mágnás Miska, Mária főhadnagy, Elisabeth.
Ez még nem volt elég a szórakozásból, mert egy másik barátnőm a Nemzeti Színházba is invitált, így nem maradt ki az életemből a Macskalápon és a Hermelin sem.
Volt olyan, hogy egy hónapban minden héten voltam színházban és olyan is hogy egy héten kétszer. Azt kell mondanom, hogy ez az év kicsit sűrű volt kulturális szempontból, mivel a Nemzeti Galériában is jártam, a Vaszary kiállítást néztük meg.
Úgymond még az a „szerencse”, hogy nézhető mozifilmekkel nem lettünk elkényeztetve az elmúlt fél évben, mert különben ahhoz, hogy kipihenjem magam szabadságot kellett volna kivennem. Például a BKV-s sztrájk hetében hétfőn színházban voltam, kedden 8-ig túlórázni kellett, szerdán bejátszott egy mozi, csütörtökön végre vásárolni is eljutottam délután, pénteket szerencsére megoldotta a sztrájk és nem mentem dolgozni, viszont a hétvége miatt a konyhában sütiket gyártottam és persze szombat-vasárnap vendégségbe voltunk hivatalosak. Az általam pihenésnek titulált „csak nézek ki a fejemből a tévére, vagy csak újságot lapozgatok, esetlen könyvet olvasok” program vasárnap este 7 órától kezdődött és 10-ig tartott, amikor is beájultam az ágyba. A lelkiállapotomon már csak a hosszú hétvége segít, kiülök a teraszra és remélhetőleg élvezhetem a napfényt és a jó kis semmittevést.
Utoljára a Madáchban jártam a barátnőm meghívására – beugróként. A volt egyszer egy csapat című darabot néztük meg. Semmit sem tudtam az előadásról és ez tökéletes is volt, mert ha ismertem volna a tartalmát, lehet, hogy el sem megyek, mert utálok nyilvános helyen bőgni. (Az otthonom magányában is, de ez néha elkerülhetetlen és van, amikor jól is esik – papír zsebkendős filmeket is szigorúan egyedül vagy sötétben, az utolsó percekben ki-kisurranva nézek.)
Az utóbbi három hónapban így láttam: Menyasszonytánc (félig), Mozart, Szépség és a Szörnyeteg, Rómeó és Júlia, Vígözvegy, Marica grófnő, Mágnás Miska, Mária főhadnagy, Elisabeth.
Ez még nem volt elég a szórakozásból, mert egy másik barátnőm a Nemzeti Színházba is invitált, így nem maradt ki az életemből a Macskalápon és a Hermelin sem.
Volt olyan, hogy egy hónapban minden héten voltam színházban és olyan is hogy egy héten kétszer. Azt kell mondanom, hogy ez az év kicsit sűrű volt kulturális szempontból, mivel a Nemzeti Galériában is jártam, a Vaszary kiállítást néztük meg.
Úgymond még az a „szerencse”, hogy nézhető mozifilmekkel nem lettünk elkényeztetve az elmúlt fél évben, mert különben ahhoz, hogy kipihenjem magam szabadságot kellett volna kivennem. Például a BKV-s sztrájk hetében hétfőn színházban voltam, kedden 8-ig túlórázni kellett, szerdán bejátszott egy mozi, csütörtökön végre vásárolni is eljutottam délután, pénteket szerencsére megoldotta a sztrájk és nem mentem dolgozni, viszont a hétvége miatt a konyhában sütiket gyártottam és persze szombat-vasárnap vendégségbe voltunk hivatalosak. Az általam pihenésnek titulált „csak nézek ki a fejemből a tévére, vagy csak újságot lapozgatok, esetlen könyvet olvasok” program vasárnap este 7 órától kezdődött és 10-ig tartott, amikor is beájultam az ágyba. A lelkiállapotomon már csak a hosszú hétvége segít, kiülök a teraszra és remélhetőleg élvezhetem a napfényt és a jó kis semmittevést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése