A hét főbűn

A minap a bűnökön gondolkodtam, és mivel nem katolikus nevelést kaptam, nálunk az egyszerű hétköznapi bűnökön kívül, nem nagyon beszélhetünk bűnbánatról és -bocsánatról. Szerintem ez egészen tisztességes megoldás: mindenki számoljon el a saját lelkiismeretével. Ha már nem tud aludni, akkor van az igazi gond.
/Éppen ezért hagytam abba a templomba járást is. 16 éves koromig egészen jó volt vasárnap reggel elmenni az istentiszteletre. Amikor kijött az ember a templomból szinte szárnyalt, vidáman készülődött az ebédre, együtt volt a család és ez a megkönnyebbült érzés elkísérte az egész napját. Nem mondom, hogy nem volt bennem olyan, hogy végre ezen is túlestem, meg miért kell korán kelni, miért nem nézhetem a tv-t és más egyéb fiatalkori bohóság. Ráadásul azt az havi, esetleg évi pár alkalmat igazán ki lehetett bírni. Ezután a falunkban „papváltás” történt. Az új tiszteletes nő volt, ami nem minősítene, mert egészen feminista nézeteket vallok, de annyira irritált a gyülekezethez, a napi történésekhez és a világhoz való hozzáállása, hogy már csak nagy kényszernek engedve mentem templomba. A mise végén addig szokásos érzés is elmaradt, sőt teljes letargiába estem. Mérges voltam, hogy a karácsonyi üzenet alkalmából pl. miért kell az űrhajózásról beszélni? A végén annyira nem tudtam megérteni a dolgokat, hogy esküvők, keresztelők és temetések kivételével nem vagyok hajlandó papot meghallgatni. A hit magánügy, ebbe nem kell a vallást belekeverni./
A hét főbűn először a Hetedik kapcsán jutott el hozzám, majd a vallásokról való tanulmányaim során, de felsorolásukra nem vállalkoztam volna. Most is a netet kellett használnom, hogy megtudjam:
1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség
Ezek után még az értelmezésüket is meg kell fejtenem, hogy vajon melyiket követtem is el! Nem egyszerű feladat!