Mozi

Szombaton – csak úgy magamban – elgondolkodtam a mozizási szokásaimon. Ekkor jutott eszembe, hogy a múlt században, vagy 15-20 évvel ezelőtt, mely mozikat favorizáltam a fővárosban. Kedvenceim közé tartozott a Vörös Csillag. Imádtam az eleganciáját, a széles lépcsősort, amely felvezetett a terembe, azt, hogy külön ruhatár működött, és olyan volt, mintha igazából színházba igyekeztem volna. Plusz pontot jelentett, hogy villamossal jól megközelíthető volt és a késő esti előadás után is a világos körútra lyukadtunk ki. A jó tömegközlekedés vonzott az Urániába és a Metro moziba is. Persze nem volt elhanyagolható az sem, hogy az ülések kényelmesek voltak, főleg a Metróban, ahol plüss „fotelok” álltak rendelkezésre. A Blaha környéke igazán elkényeztetett bennünket akkoriban, még ha a filmkínálat nem is. Ott volt a Bástya, amely iránt néhányan – szerintem nem jogosan – előítélettel viseltettek és az általam kissé nem kedvelt Horizont is. Azt a mozit valószínűleg az alkalmazottak miatt csíptem. A Művészbe és az Európába nem jártam, de a bentebb lévő Sportot kipróbáltam, egyszer. A Nyugatinál viszont a Kossuth igazán kedvelt hely volt. A budai oldal olyan szegény-szerény volt, hogy ott az Etele út – Tétényi út sarkán lévő mozin kívül a mindig bevehető Bartók volt a kikapcsolódás fellegvára. Szombaton ennyire futotta tőlem. Vasárnap a könyvespolcomon kutakodtam, amikor a kezembe ’ugrott’ egy könyv, melyben könyvjelzőként egy mozijegy volt. Vörösmarty. A mozira emlékszem, a szitura is, amikor utoljára ott voltam. {Egy tanfolyamon voltam hallgató ’92-ben, amikor többen elhatároztunk, hogy kora délután kilógunk a suliból és megnézünk egy akkor menő (minden szempontból) filmet. Hogy mi lehetett az, fogalmam sincs, viszont a filmvetítés mindent vitt. {Oda ülhettünk, ahová csak akartunk és nagy viháncolás után választottuk ki a helyünket, persze az ülésrend nem volt mindegy. 8-10 vegyes elosztású fiatal igazán megbotránkoztatta a jegyszedő néniket. Miután lenyugodtunk, kezdődött a film. Fekete-fehér, valami meghatározhatatlan zene és persze csodálkozó pillantások egymásra. – Berlin felett az ég – Zúgolódás és gyors filmcsere után végre azt néztük, amire a jegyet váltottuk. Wenders filmjét azóta sem láttam, igaz Meg Ryan nekem tetszett az Angyalok városában.} A helyszín nem ugrik be, pedig az Üllői út 1. a központban található.
Ezek a helyek annyira meghatározóak voltak az életemben, hogy az egyetlen multi, amelyet a későbbiekben megszerettem a Corvin volt. A Westend megnyitása után is inkább a Kossuthba jártunk, a jegyek olcsóbbak voltak és mintha csak otthon lettünk volna. Ma, ha választani kell a parkolás számít, és mivel a hét eleji olcsóbb jegyeket az összevonással megszüntették, az, hogy a megnézni kívánt filmet hol játsszák. Kizárásos alapon így marad a Lurdy. Azt hiszem, kezdem megkedvelni, már nemcsak a mozi miatt választjuk.