Tegnap elmentem a Tecsóba vásárolni. Már mindennel kész voltam, amikor is az újságos sorra keveredtem. Meg szoktam nézni a heti, havi lapokat és átlapozás után kiválasztom, hogy érdemes-e költeni rájuk. Így a kezembe akadt néhány magazin. Közelebb mentem egy állványhoz és elkezdtem a szortírozást. Ebben a pillanatban hozzám lépett egy 50-55 körüli, jól szituált, szemüveges hölgy. Megszólított, amin már nem nagyon szoktam meglepődni, mivel ez szokásukká vált az embereknek. Odajönnek és mindenféléről érdeklődnek tőlem, útbaigazítást kérnek, és néha csak úgy megjegyzéseket tesznek a világ dolgairól. Felhúzom a szemöldököm, kicsit furcsállom a dolgot, de elkönyveltem, hogy olyan kisugárzásom van, hogy vonzom őket. Ez a nő tök értelmesnek tűnt, így kíváncsian vártam, mire is szeretné tudni a választ:
H: Jó napot kívánok! Elnézést… - leveszi a szemüvegét.
É: Jó napot! – és várakozóan nézek.
H: Ki kell váltani a gyógyszereket és akkor visszakapom a fiaimat. 1963-ban volt az a nagy földrengés, emlékszik?
É: (Nagy szemeket meresztek és biztos, hogy furcsán nézek, mivel 63-ban még csak kósza gondolat sem voltam. Semmi sem riaszthatja el, folytatja.)
H: Na, az a földrengés is az arany miatt történt. Schrödinger (vagy valami ilyesmi nevet említett) nagyon akarta azt az aranyat, azért robbantgatott Graz környékén. Semmi sem elég neki. Most meg Amerika és Kanada akarja folytatni, amit Schrödinger elkezdett.
É: (Kínosan feszengve, arcomon eltorzult, elfojtott mosollyal lázasan lapozgatom az újságot.)
H: Pedig Schrödinger felment aludni a Plutóra, száz évre.
É: (Lopva körülnézek és az újságot gyorsan beledobom a kocsiba. Újabbat kezdek lapozni.)
H: Valószínűleg megszakította az álmát, mert egy nagyot akart szeretkezni, az az őrült. Érti? Nem fogta fel, hogy mit tesz ezzel. Volt ugye 1927, meg 1929 és 1939 is. Elkezdődött a háború. Érti?
É: (Bólogatok. Már az újságot sem nézem. Szemügyre veszem a nőt. Normálisnak néz ki. Kandi kamerának nem látom nyomát. Ez valami üzenet lehet! … Vajon miért nem értem?)
H: De legalább a fiaimat visszakapom. Érti?
É: (Még mondott valamiket, de már annyira vissza akartam fojtani a nevetést, hogy a szavaira nem tudtam koncentrálni. Így az elkövetkező 2 perc teljesen kiesett a tudatomból.)
H: Van családja S-ben (Mondott egy városnevet, bármi lehet, ami tényleg S-sel kezdődik)
É: Nincs.
H: Ó, szerencsétlen! Nincs?
É: Nincs. De hát mit lehet tenni! (Okosan és kissé szomorúan csóválom a fejem.)
H: Ó, ó, akkor most mi lesz?
É: Nem tudom. Viszontlátásra. (A kocsit gyorsan kitoltam a sorból és végre elönthette arcom a felszabadult mosoly, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy a pénztárig való eljutásomig kacarásztam is. Valószínűleg normálisnak tűntem.)
H: Jó napot kívánok! Elnézést… - leveszi a szemüvegét.
É: Jó napot! – és várakozóan nézek.
H: Ki kell váltani a gyógyszereket és akkor visszakapom a fiaimat. 1963-ban volt az a nagy földrengés, emlékszik?
É: (Nagy szemeket meresztek és biztos, hogy furcsán nézek, mivel 63-ban még csak kósza gondolat sem voltam. Semmi sem riaszthatja el, folytatja.)
H: Na, az a földrengés is az arany miatt történt. Schrödinger (vagy valami ilyesmi nevet említett) nagyon akarta azt az aranyat, azért robbantgatott Graz környékén. Semmi sem elég neki. Most meg Amerika és Kanada akarja folytatni, amit Schrödinger elkezdett.
É: (Kínosan feszengve, arcomon eltorzult, elfojtott mosollyal lázasan lapozgatom az újságot.)
H: Pedig Schrödinger felment aludni a Plutóra, száz évre.
É: (Lopva körülnézek és az újságot gyorsan beledobom a kocsiba. Újabbat kezdek lapozni.)
H: Valószínűleg megszakította az álmát, mert egy nagyot akart szeretkezni, az az őrült. Érti? Nem fogta fel, hogy mit tesz ezzel. Volt ugye 1927, meg 1929 és 1939 is. Elkezdődött a háború. Érti?
É: (Bólogatok. Már az újságot sem nézem. Szemügyre veszem a nőt. Normálisnak néz ki. Kandi kamerának nem látom nyomát. Ez valami üzenet lehet! … Vajon miért nem értem?)
H: De legalább a fiaimat visszakapom. Érti?
É: (Még mondott valamiket, de már annyira vissza akartam fojtani a nevetést, hogy a szavaira nem tudtam koncentrálni. Így az elkövetkező 2 perc teljesen kiesett a tudatomból.)
H: Van családja S-ben (Mondott egy városnevet, bármi lehet, ami tényleg S-sel kezdődik)
É: Nincs.
H: Ó, szerencsétlen! Nincs?
É: Nincs. De hát mit lehet tenni! (Okosan és kissé szomorúan csóválom a fejem.)
H: Ó, ó, akkor most mi lesz?
É: Nem tudom. Viszontlátásra. (A kocsit gyorsan kitoltam a sorból és végre elönthette arcom a felszabadult mosoly, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy a pénztárig való eljutásomig kacarásztam is. Valószínűleg normálisnak tűntem.)
1 megjegyzés:
Egyrészt vicces, másrészt rémisztő, hogy ilyen fura emberek szólítanak le téged.
Nem vagy átlagos. Hiába éled a számodra egyszerű napokat, abban, ahogy nézed, felfogod és értelmezed a dolgokat kitűnsz a tömegből, és ha ezt így, Brandy-sen írod le-meg, akkor az egy jó kis történet kerekedhet belőle.
Én szeretem a gondolataidat, a világlátásodat és téged is. Elfogult vagyok veled kapcsolatban :o))
Megjegyzés küldése